Az Alpok hegységeiben, egész pontosan a svájci területein él egy legenda a Tatzelwurm-ról, egy kígyótestű féregről, mely akár három méter magasa is felugrik, és négy lábon jár. A legenda XV. Századi keltezésű, az akkori kornak megfelelően sárkánynak könyvelték el. Kígyótestű macskafejű lényként írták le, mely tüzet okádott az útjában levőkre. A pásztorok ellenségeként terjedt híre, több gazda is állította, hogy legelésző jószágait elragadta a tatzelwurm. Conrad Gessner, a XVI. Század legelismertebb tudósa már említést tesz róla írásaiban, mint ez eddig ismeretlen állatfaj. Az első komolyabb leírás J. J. Scheuchzer svájci természettudóstól származik. 1723-ban írt könyvében (Itinera per Helvetiae) olvasható a legrégebbi ugróféreggel való találkozás története. Ez Andreas Roduner beszámolója, aki társaival együtt, a Wangserberger-hegységben látta a lényt. Elmondása szerint a szörnynek macskafeje volt, hátsó lábaira állva embermagasságú. Hátán sörény vonult végig, hasa pedig hüllőszerűen pikkelyes volt. Egy másik leírásban olvasható, hogy egy Jean Tinner nevű parasztember elejtett egy, két méter hosszú, fekete, macskafejű kígyót. A tetemről semmilyen feljegyzés nem található. 1779-ben, egy szemtanú annyira megijedt az állattól, hogy szívrohamot kapott, majd rá pár nappal meghalt. Ez a lény viszont már nem viselte magán a sárkányokra jellemző jegyeket. Hosszú testű, pikkelyes, gyíkfejű állatként írják le. 1828-ban egy Solothurni kantonban történ, hogy egy helybéli paraszt tatzelwurm tetemet talált, egy közeli kiszáradt mocsárban. El is vitte Hugo professzorhoz, hogy megvizsgálhassa a tetemet, ám a falánk varjak útközben elfogyasztották a tetemet. Mivel így nem sokat tudtak vele kezdeni, az épségben maradt csontvázat elvitették Heidelbergbe, ám további sorsáról nem maradt semmilyen feljegyzés. - Szevasz, de szép nyelved van! Az 1836-os Alpesi vadászkönyv szivartestű, pikkelyes, négylábú szerzetként írja le. Az 1841-es kiadásban szintén ez az állat szerepel. Friedrich von Tschundi, 1861-ben írt könyvében (Das Thierleben der Alpenwelt) egy eső előtt felbukkanó, általa bányaféregnek titulált állatról írt. 30-90 cm hosszú volt, és két lába volt. 1908-ban Murau közelében megtámadott egy osztrák vadászt. A vadász túlélte a támadást. Elmondása szerint egy 50 cm hosszú, 8 cm széles négylábú kígyó volt a támadója. 1921-ben az Osztrák Rauris nevű faluban többen is látták az ugrándozó lényt. A 60 cm hosszú lény 7-8 méter magas ugrásokat hajtott végre. 1924-ben két hegymászó megtalálta annak az ugróféregnek a csontvázát, amit állítólag pár évvel azelőtt ölt meg egy parasztmunkás. A csontváz majd 150 cm hosszú volt, ám a hegymászók nem vitték magukkal, azóta semmi hír sincs a leletről. Nem, sajnos nem leltünk nagyobb felbontású képet A legutolsó, de legfontosabb alpesi eset 1928-ban történt. A fotóriporter, Balkin egy fatörzset szeretett volna legényképezni. Mikor felvillant a vaku, a fatörzsnek vélt állat villámgyorsan elszaladt. Szerencsére a kép tökéletes állapotban megőrizte az állat fejét, a kriptozoológiában talán ez az eddigi legszebb kép, bár a rajta látható állat valódiságát sokan kétségbe vonják. Az Alpokban az óta hírét sem hallották az állatnak, csupán egy kisvasút őrzi nevét, emlékét. A XIX. Században viszont a környező országokban ütötte fel a fejét egy nagyon hasonló lény. 1939-ben, a Pireneusokban, egész pontosan a Franciaországi Ossumban látták a férget. 1969-ben, Spanyolországban, Albacete-ben megöltek egyet, Alicante közelében pedig két másik lényt is láttak. Az Észak-olaszországi Forli mellett, 1969-ben többen is láttak egy majd 5 méter hosszú, hüllőszerű állatot. Egy Maurizio Tombini nevű ember, Goro városa mellett látta a 3 méter hosszú, kígyószerű, négylábú lényt. Legutolsó felbukkanása a Spanyolországi Cáceresnél volt, 1973-ban. A kriptozoológia megteremtője, Bernard Heuvelmans a Japán szigetén, és Korea területén honos Tzutsinoko-val rokonítja, ami egy lábak nélkül is hatalmasakat ugró kígyóféle. Ám sok tudós szerint a Japán Óriásszalamandra (Andrias japonicus) Alpesi rokona lehetett az állat, hiszen a nagy fej, a négy zömök láb, és a kígyószerű test mind ráillik eme kétéltűre. A lényről készült fénykép, pedig ha igazi, akkor egyértelműen bizonyítja szalamandra létét. Mivel már majd 30 éve nem látták a lényt, és semmi hír sincs róla, a tudósok egyhangú véleménye, hogy ha létezett is ez az állat, akkor valószínűleg már kihalt. Somogyi Csaba.