Első tematikus, vagyis egy téma köré csoportosuló összeállításunk főszereplője a kígyó, mely sokakban félelmet, undort, vagy viszolygást vált ki. Ennek ellenére, vagy éppen ezért az évezredek során sok nép tisztelte, áldozott neki, vagy szellemnek tekintette őket. Mostani, kalendáriumi összeállításunkban azért szerepelhet, mert alakja a magyar néphagyománynak is része, igaz nem annyira közismert, mint a boszorkány, vagy az ördög alakja. A kígyó egyetemes szimbólum A végtagok nélküli, csúszós, bőrét bizonyos időközönként levedlő állat tekerőző alakja gyakran ellentétes jelentéseket hordoz. Lehet szoláris jelkép (ha a nap sugarait jelképezi), vagy lehet lunáris szimbólum (ha a vedlése miatti megújulása a Hold időszakos megújulását mutatja). Fallikus jelképként utal a férfi-női jellegekre. Spirális, vagy kör alakú ábrázolásai pedig utalnak a ciklikus időre és a változó sorsra is. Rejtőzködő életmódja, téli álma és a föld alá, üregekbe bújása miatt az alvilágot is megtestesítheti. Bőrének megújulása miatt viszont sokszor a halhatatlanság és az újjászületés jelképe is. Tekeredő teste az agytekervényeket is felidézheti, ezért szimbolizálhatja a logikát, a bölcsességet és a jóstehetséget is. Kígyó-szimbólum az egyiptomiak korában Az egyiptomi hitvilágban Aphópisz kígyó a sötétség démona, tehát a napisten (Ré) ellensége. S mint ilyen, megszemélyesíti a viszályt és a pusztítást is. A mitológia szerint a föld mélyében lakik. Amikor Ré megkezdi éjszakai hajózását a föld alatti Níluson, akkor Aphopisz úgy száll vele szembe, hogy kiissza a folyó összes vizét. A minden éjszaka ismétlődő harcból Ré kerül ki győztesen, s arra kényszeríti a kígyót, hogy a vizet visszahányja a mederbe. Az ősi ellenségeskedésbe bekpcsolódott később (az Óbirodalom időszakában) Széth istenség is, aki Ré-t úgy mentette meg a kígyótól, hogy megszigonyozta Aphópiszt. Szintén az egyiptomi mitológiában szerepel Ureusz, a pápaszemes őskígyó, aki a napisten védelmezője, hiszen a nap köré tekeredve védelmezi azt. Pozitív, védelmező jellege miatt királyi jelvénnyé is vált, s szerepel a fáraók fej- és melldíszein. Az Ízisz istennő fejdíszén szereplő kobra a királyi bölcsesség és hatalom, valamint a tudás szimbóluma. Varázserővel bírt, mérget és lángokat köpött. Egy másik kígyó-alakú isten is szerepel az egyiptomi mitológiában: Renenutet, aki a betekarított termény védelmezője. Vagy kígyónak, vagy kígyófejű nőnek ábrázolták. Azt tartották, hogy aratáskor megjelenik és ügyel a gondos betakarításra. Biztosítja az emberek jólétét, sikereit, boldogságát és segít a gyerekek születésénél is. Kígyók a Távol-Keleten Az indiaiak hitében többféle kígyó is szerepel. A Mahábháratában például, mint ezerfejű uralkodó jelképezi a végtelenséget és a termékenységet. A kígyó a teremtés előtti ősóceán jelképe is lehet. Partján pihen meg Visnu. Kígyó testesíti meg a gonoszságot is, ennek a kígyónak Káli a neve, és Krisna győzte le. A Hátsó-Indiában élő khmerek mitológiai rendszerében fontos szerepet játszanak a helyi szellemek, vagy istenségek. Ezek között a leginkább tisztelt lények a Nágák, amelyek kígyó alakúak. A kígyó-kultusz itt korábbi, mint a sárkányok tisztelete, valószínűleg a szigetvilágból származik, s a kígyókkal való küzdelmek emlékét őrzi. A buddhizmusban és a hinduizmusban is jelképezi a kígyó a jógagyakorlatok során felszabaduló kozmikus energiát. Kínában a kígyót sokszor nem különböztetik meg a sárkánytól, amely általában pozitív jelentéssel bír, mivel az esővel kapcsolatos. A kínai szimbolikában szerepel egy érdekes ábrázolás is, mikor a kígyónak kettős feje van fiú és lány (Jin és Jang). Kígyók az antikvitásban A görög és római mitológiában a kígyó lehett pozitív és negatív egyaránt. Közismert például Laokoón története, aki Apollón papjaként ellenezte a faló Trójába vitelét. Ezért a monda szerint az akhájokat támogató istenek bosszúból vízikígyót küldtek rá és fiaira. A görög mitológiában a kehelyből kifelé tekerőző kígyó Aszklépiosz, a gyógyítás istenének szimbóluma, sőt egyes elképzelések szerint nemcsak szimbóluma, hanem egyik alakváltozata is. A gyógyulást jelképezi, nem véletlen tehát, hogy ez az ábrázolás a mai gyógyszertárak cégtábláján is szerepel. A kígyó Pallas Athéné állataként a tudás és a bölcsesség szimbóluma is. Az istennő tiszteletére az athéni Akropoliszon kígyókat tartottak. Nem teljes mivoltukban kígyók, csak kígyó-hajúak a görög mitológia Gorgói. Ők Phorküsz tengeristennek és feleségének a lányai. Hárman vannak, kettő közülük (Szthenó és Eurüalé) halhatatlanok, a harmadik Medusza, ő halandó. Aki rájuk nézett, menten kővé vált, ezért Perszeusz úgy vágta le Medusza fejét, hogy a pajzsában nézte a tükörképét. Képünkön a Laokkon-csoport látható. Kígyó az ősi indián kultúrákban Az indián hitvilágban sok kígyó alakú istenség szerepel. Közismert például az aztékok tollaskígyó-istene. Ő Quetzelcoatl, aki lement az alvilágba, felhozta a az előző világok embereinek csontjait, saját vérét rájuk fröcskölte, s így teremtett embert. Amikor egy másik istenség (Tezcatlipoca) elűzte őt, akkor kígyótutajra szállt és elment. Az aztékok elképzelése szerint Ce Acatl évében azonban visszatérhetett. Ez éppen 1519-re esett, amikor a nagy hódító Cortez megérkezett, ezért őt az aztékok a Tollaskígyó istenséggel azonosították. Az amerikai indiánok szerint teremtő mivolta miatt ő az örökkévalóság jelképe és a halál hírnöke. Közvetítő az emberi világ és az alvilág között. Kukulkan a maja mitológia tollakkal borított kígyó-istene. Alakjában egyesülnek a Quetzelcoatlról szóló ősi tolték hiedelmek és a felhőkígyóhoz (felhőkígyó az asztékoknál: Miskoatl) kapcsolódó kultuszok. Miskoatl anyja a kígyóasszony, Szivakoatl, aki a mezo-amerikai indiánok egyik legősibb istene, az asztékoknál a föld istennője. Szintén asszonyi istenség az aszték mitológiában Koatlikue, a kígyószoknyájú, aki a napisten anyja A kígyó a zsidó-keresztény hagyományban A kígyó alakja itt is összetett jelkép. Az édenkertben például a Tudás-fájára tekeredve kísértő Gonoszt, a Sátánt képviseli. Mózes történetében viszont, amikor a bot kígyóvá változik, Isten jelenlétét bizonyítva pozitív tartalommal bír. Mózes rézkígyója, melyet az Úr tanácsára állít a pusztában a sebek orvosa, vagyis életadó állat. Az Újszövetségben pedig János evangélista szerint a keresztre feszített megváltó előképe: "Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, így fogják fölemelni az ember fiát is, hogy aki hisz benne az el ne vesszen, hanem örökké éljen." A kígyó vedlése miatt is jelképezi a halhatatlanságot a keresztény szimbolikában. Pozitív jelentéstartalommal bír a kígyó Jézus szavaiban is, amikor azt mondja: "Legyetek szelídek, mint a galamb és okosak, mint a kígyó." Ezzel Jézus azt mondja, hogy a szentlélek (galamb) segítségével romlatlanok tudtok maradni, s ösztönösen (mint a kígyó) fogjátok terjeszteni az isteni igét. A református egyházművészetben a kígyó alakja általában a kísértés szimbóluma. A kígyó a magyar népi hitvilágban A kígyó a magyar nép hiedelmeiben is természetfeletti erővel felruházott állat. Az általános elképzelés az volt, hogy minden háznak van egy ilyen kígyója, ami házi szellemként funkcionál. A család jólététe, gazdagsága, boldogulása függ tőle. A házban, többnyire a ház falában, a tűzhelyben, vagy a küszöb alatt él. Védi a család nyugalmát, ha idegenek közelítenek, jelez. Hangja sajátos: fütyül, csörög, vagy ketyeg. Színe: rendszerint fehér, de lehet sárga, zöld, szürke, vagy fekete is. Ha előbújik, akkor tejjel kell táplálni. Ez azért nagyon fontos, mert úgy tartják, hogy élete kapcsolatban van a házigazda, vagy a kislánya életével. Azt mondják ugyanis, hogy ha a kígyót valaki bántja, vagy agyonüti, akkor a házat szerencsétlenség, vagy tűzvész éri, meghal a gazda, vagy a kislánya. A hiedelemmondákban egy gyermek (általában kislány) megfelezi az ebédjét (rendszerint tejet) a kígyóval. Amikor a kígyót agyonütik, akkor a kislány utánahal. Szalontai hiedelmek szerint a házikígyó fészkében kincset őrzött. Máshol pedig azt tartották, ha valaki megeszi a döglött házikígyó húsát, az érteni fog az állatok nyelvén. A Gesta Romanorumban egy teljesen másfajta kígyó szerepel. Egy olyan esetet említenek, amikor egy kígyó belebújt egy királyfiba, s rágta őt belülről. Amikor távozott belőle, akkor megszűnt a királyfi fájdalma és betegsége. Házi szellemek Az európai népi hiedelemvilágban általánosan elterjedtek voltak, s néhol még ma is fellelhetők nyomokban az úgynevezett házi szellemek. A keleti és a nyugati szláv, valamint a balkáni hiedelmek szerint ezek a lények szoros kapcsolatban vannak a családdal. Valamelyik ős lelkéből váltak a ház szellemévé, vagy a családot, nemzetséget pártfogoló őrzőszellemmé. Általános európai hiedelem az is, hogy a ház szerencséje, a házigazda, vagy egész családjának élete kapcsolatban van a háziszellemmel.