Amikor régi kanadai újságok között kezdtem kutatgatni, nem hittem, hogy valami különlegeset találok. Ám végül valami olyasmire bukkantam, amely felülmúlta a várakozásaimat. Minden azzal kezdõdött, hogy elfogadtam egy megbízást a jól ismert kanadai írótól, John Robert Colombótól, aki olyan népszerû könyvek szerzõje, mint például a Rejtélyes Kanada, UFO-k Kanadában, Sötét víziók vagy a Titokzatos találkozások. Régi újságok között kutattam furcsa vagy kevésbé megmagyarázható jelenségek leírásai után. Szó szerint százával lehetett olvasni a rejtélyesen hangzó cikkeket, például szellemek megjelenésérõl, tavi szörnyek felbukkanásáról vagy az öngyulladásról. Egyik délután egy hasonlóan izgalmasnak ígérkezõ fõcímre lettem figyelmes és amint beleolvastam a cikkbe, elállt a lélegzetem. Az újság 1865-bõl származott és a tipikus XIX. századi betûtípussal nyomtatott szalagcím így szólt: Figyelemreméltó felfedezés… ha igaz (a címbõl sugárzik a korabeli szkepticizmus mindazzal szemben, ami csak egy kicsit is lódításnak tûnt). Ismerem a modern kori UFO-szerencsétlenségekrõl szóló történeteket, de nem akartam hinni a szememnek. Mivel az újságról szóló mikrofilmen kevésbé volt olvasható maga a cikk, elhatároztam, hogy elõkeresem az összes akkoriban megjelent újság mikrofilm-példányait. Sajnos az 1865-ös években Kanada nem volt túlságosan sûrûn lakott és azért nem sok lapkiadó mûködött. Amikor végül a kezembe akadt a British Daily Whig 1865. November 15-i száma, amelyet Kingston-ban adtak ki, a szívem a torkomban dobogott. Remegõ kézzel olvastam végig a cikket, amelyet most itt bemutatok önöknek is. Egy fantasztikus történet; Meteoresõ; Kõ hullott az égbõl A The Missouri Democrat hasábjain a következõ híradást olvashattuk: Mr. James Lumley, egy öreg, Sziklás-hegységbeli prémvadász, aki néhány napra megállt az Everett House-nál, egy igen különös történetet mesélt el, amely ha bizonyítható, akkor a tudományos világ egyik legnagyobb szenzációja lehet. Mr. Lumley azt állítja, hogy szeptember közepén a hegyeket járta és csapdákat állított fel a Missouri állambeli Great Fallstól 100 mérföldnyire, a Cadotte Pass néven ismert területen. Egyik este, napnyugta után, egy fénylõ objektumot pillantott meg az égbolton, amely keleti irányban száguldott keresztül a feje fölött. Legalább öt percig figyelte, amikor a tárgy darabjaira hullott, Mr. Lumley szavaival élve: mint egy égõ rakéta. Néhány pillanattal késõbb erõs robbanás hangját hallotta, majd a föld megremegett. Kisvártatva tornádószerû szél söpört végig a tájon és kénes szagot hozott magával a távolból. Másnap Mr. Lumley abba az irányba haladt, ami felõl a robbanást hallotta. Egy magaslatra felkapaszkodva lenézett az alant elterülõ tájra és megdöbbent. Az erdõ fái egy széles sávban letarolva feküdtek. A vastag és öreg fák a talaj felett törtek ketté, mintha csak kivágták volna õket. A kisebb dombok teteje le volt borotválva és a föld úgy nézett ki, akárcsak szántás után. Mr. Lumley követte a kidõlt fák által mutatott irányt és hamarosan megtalálta pusztítás okát. Egy hatalmas méretû követ látott belefúródva a hegy oldalába. Ez még nem is volt számára furcsa, annál inkább az, hogy a kõ részekre, fülkékre tagolódott. Több helyen hieroglifákra emlékeztetõ jelek voltak bevésve a felszínére. Mr. Lumley üvegszerû anyagot is talált a kõ mellett. A prémvadász szerint a hieroglifák csakis értelmes lényektõl eredhetnek, sõt a maga a kõ is bizonyára valami nagyobb tárgy darabja, amelyet valakik ismeretlen célból készítettek. A hihetetlenül hangzó történetet Mr. Lumley természetes egyszerûséggel és õszintén mondta el, nincs okunk kételkedni a szavaiban. Nyilvánvaló, hogy amit Mr. Lumley látott, az meteorit volt. A fénylõ testet megfigyelték Leavenworthból és Galenából is. A Leavenworthból érkezett beszámoló szerint az objektum darabokra tört a levegõben. A csillagászok már régóta feltételezik, hogy a különbözõ égitesteken – így akár az üstökösökön is – létezik értelmes élet. Nem kizárt tehát, hogy a meteorok is lakottak. A meteorokat ezen kívül használhatják, mint szállítóeszközöket, amikor az ûrbe indulnak felfedezõútra. Akárcsak Kolumbusz a Santa Mariá-t, a Jupiter vagy a Szaturnusz lakói is alkalmazhatják a meteorokat, mint világûrbéli hajókat. Ezek a lények minden bizonnyal fejlettebbek nálunk és mindez jól szemlélteti, hogy egyszer a jövõben mi milyen dolgokra leszünk képesek.” Eddig a cikk. Mit olvashatunk ki ebbõl mi, a húszadik század tudásával? Találkoztunk már a XIX. századból származó UFO-katasztrófák híreivel, de ezek legtöbbje valószínûleg hazugság vagy túlzás. Például az 1884. június 6-i Nebraska Nuget hasábjain beszámoltak egy henger alakú objektum lezuhanásáról. A tárgy roncsai szétszóródtak a prérin és késõbb fogaskerék formájú darabokat találtak. Többen, köztük én is, megkérdõjelezem ennek a beszámolónak a hitelességét. A fogaskerékdarabok ugyanis hûen tükrözik a viktoriánus kor gépek iránt érzett elragadtatását. Egy másik híres katasztrófa a Texas állambeli Aurora városa mellett történt 1897. április 17-én. Állítólag egy magányos ûrhajós keresztülrepült az égen, de olyan alacsonyan, hogy pont beleütközött Proctor bíró szélmalmába. A sok kutató által hitelesnek vélt esettel kapcsolatban azonban több kétely is felmerült az évek során. Habár az elhunyt idegen a helyi temetõben lett elhantolva, sõt a sírját kõvel jelölték meg, a környékbeli lapok semmit sem írtak errõl a fantasztikus eseményrõl. Miért hiszem mégis, hogy ez az 1865-ös eset igaz? Elõször is mert annyira régi. Európában még monarchiák voltak, Verne nemrég írta az Utazás a Holdra címû regényét és Amerikában fél évvel ezelõtt gyilkolták meg Lincoln elnököt. Senki sem beszélt ekkor ûrhajókról és földönkívüliekrõl. A repülés egyetlen eszköze a meleg levegõvel töltött ballon volt. Az egyetlen kétségem az eset kapcsán maga Mr. Lumley. Nagyon hasonlít a neve William Loosley-ra, aki egy brit fizikus által kitalált UFO-történet szereplõje volt. Mindezeket figyelembe véve kíséreljük meg összehasonlítani ezt az esetet a híres roswelli katasztrófa leírásával. Missouri Democrat (MD): Mr. Lumley egyik este, napnyugta után, egy fénylõ objektumot pillantott meg az égbolton, amely keleti irányban száguldott keresztül a feje fölött. Roswell: Roswelltõl délre William Woody az éjszakai égboltot figyelte, amikor egy fehér fényt pillantott meg, amely vöröses szikrákat hányt. MD: Legalább öt percig figyelte, amikor a tárgy darabjaira hullott, Mr. Lumley szavaival élve: mint egy égõ rakéta. Roswell: Pyles õrmester elõször hullócsillagnak vélte a fénylõ tárgyat, bár az egy kissé nagyobb volt, mint egy csillag. Keresztülszáguldott az égen és eközben lefelé tartott. Narancsszínû fény övezte. MD: Néhány pillanattal késõbb erõs robbanás hangját hallotta, majd a föld megremegett. Kisvártatva tornádószerû szél söpört végig a tájon és kénes szagot hozott magával a távolból. Roswell: A Corona városa fölött dúló vihar közben hatalmas dörrenés rázta meg a környéket. Ez a hang teljesen más volt, mint a mennydörgés zaja. MD: Az erdõ fái egy széles sávban letarolva feküdtek. A vastag és öreg fák a talaj felett törtek ketté, mintha csak kivágták volna õket. A kisebb dombok teteje le volt borotválva és a föld úgy nézett ki, akárcsak szántás után. Roswell: Brazel kivitte a két katonatisztet a lezuhanás helyére. A háromnegyed mérföld hosszú és 200-300 láb széles sáv letarolva nyúlt el. MD: Egy hatalmas méretû követ látott belefúródva a hegy oldalába. Roswell: Keresztülhaladtak a sziklás terepen és megálltak egy sziklaperem elõtt. Az ûrhajó darabjai a sziklafal mellett feküdtek, mozgás nem volt körülötte. MD: Ez még nem is volt számára furcsa, annál inkább, hogy a kõ részekre, fülkékre tagolódott. Több helyen hieroglifákra emlékeztetõ jelek voltak felvésve a felszínére. (Megjegyezzük, hogy a hieroglifa-szerû írásjelek elõfordulnak több korabeli UFO-katasztrófa esetében is, például az aurórai, kecksburgi vagy a roswelli szerencsétlenségeknél.) Roswell: Jesse Marcel õrnagy a következõket mondta: Találtunk valami fémszerû anyagot, amelybõl összeszedtem néhányat. A felületükön furcsa jelek sorakoztak, mint a kínai írásjelek vagy a hieroglifák. MD: Mr. Lumley üvegszerû anyagot is talált a kõ mellett. Roswell: Brazel talált egy rugalmas, üvegszerû anyagot, amely leginkább a mai üvegszálas kábelekhez hasonlítható. Elképzelhetõ, hogy két, egymástól 80 évnyi távolságra esõ UFO-katasztrófa ennyire egyforma legyen? Nincs semmi kétség, a kingstoni cikk létezik. Bármi is történt akkor, nyilván nem a Mogul-terv kutatóballonja volt, sem pedig titkos orosz vagy japán fegyver. Ha Roswellt félreértelmezzük is, miként magyarázzuk ezt a beszámolót? Kétlem, hogy a Lincoln-Johnson kormányzatnak létezett UFO-eltitkoló politikája. Igaz, hogy a prémvadász nem említi a halott idegeneket – kételkedtem is volna a hitelességében –, de ez nem teszi kevésbé érdekessé az esetet. Brazel farmján is csak roncsokat találtak, maga az ûrhajó távolabb zuhant le. Elképzelhetõ, hogy itt is csak egy darabját fedezték fel, maga a fõ roncs valahol kilométerekkel távolabb csapódott be. Missouri állam mindig is számtalan UFO-észlelés helyszíne volt, a legelsõ megfigyelések az 1890-es évekig datálhatók vissza. Az utolsó kérdés az, hogy vajon megtalálhatjuk-e a szerencsétlenül járt ûrhajó roncsait? Erõsen kétséges, hiszen több mint egy évszázad telt el azóta. Valószínûleg ez a polgárháborús idõkbõl származó újságcikk az egyetlen bizonyítéka Észak-Amerika legelsõ UFO-katasztrófájának. Szerző: Ritchie Benedict