Január elején a jeruzsálemi Templom-hegyet felügyelő muszlim hatóság megint megvádolta Izraelt: alagutat fúrt a muszlim és a zsidó vallás számára egyaránt szent hegy belsejében. A néha kimondott, néha csak sugallt vádak szerint Izrael az évezredek óta elveszettnek hitt frigyládát keresi a hegy mélyén, amelynek előkerülése régészeti, vallási, sőt világpolitikai szempontból is messzemenő következményekkel járhat.



A judaizmus klasszikus forrásai egybehangzóan és határozottan állítják, hogy a frigyláda a hegy belsejében van eltemetve. Az elmúlt kétezer évben a hegyet hosszasan birtokolták különböző csoportok (bizánciak, muszlimok, keresztesek, ottománok és britek), ám arról nincs határozott információ, hogy valamelyikük is alaposan, vagy pláne sikerrel kutatott volna a frigyláda után, holott egy ilyen esemény aligha maradhatott volna titokban és nyom nélkül.

Elterjedtek legendák is, többek között, hogy az isteni jelenlétet (sechiná) hordozó, arannyal borított tárgy Etiópiában van elrejtve, mivel Salamon Sába királynőjének ajándékozta volna, ez azonban mind a Biblia, mind a többi forrás alapján is képtelenség. De mennyi igazság lehet az ezzel kapcsolatos zsidó hagyományban?
A Biblia a frigyládát Jósiás király időszakában említi utoljára. A rendkívül istenfélő király Mózes törvényét olvasva rádöbbent, hogy népe bünei miatt Isten közeli büntetése várható. Ebben megerősíti őt Jeremiás és Sofóniás is, valamint Hulda prófétanő: közvetlenül Jósiás után, a következő nemzedékben a zsidó nép a babilóni fogságba hurcoltatik, a templomot is lerombolják, és minden kincset Babilónba szállítanak. A király ekkor a következő parancsot adja a papoknak: "Helyezzétek a szent ládát a házba, amelyet Salamon, a Dávid fia készített..." (Krónikák 2. könyve 35:3)
Az ügyben legilletékesebbnek tekinthető zsidó papság apáról fiúra szálló szóbeli emlékezete szerint ez a szöveg nem úgy értendő, hogy a frigyládát a templomba kellett helyezniük - hiszen addig éppen ott állt -, hanem a "ház" kifejezés itt egy rejtekhelyre, egy teremre, "helyiség"-re vonatkozik (a héber szöveg megengedi ezt az értelmezést). Salamon ugyanis tudta, hogy egykor a templom leromboltatik majd, hiszen ezt Isten közölte vele, amint erről a Biblia is beszámol, ezért előre elkészített egy rejtekhelyet a hegy mélyén. Jósiás utasítása pedig arra vonatkozott, hogy a frigyládát vigyék le erre a rejtekhelyre.

Az is tény, hogy a templomi kincsek elhurcolásáról részletes listát adó Szentírás a frigyládát nem említi a fogságba kerülő tárgyak között. Hasonlóképp nem szerepel a fogságból hetven évvel később több hullámban hazahozott kincsek felsorolása között sem.
A mózesi törvény alapján a frigyláda nélkülözhetetlen volt az Izrael népének évről évre b?nbocsánatot eredményező engesztelőnapi (jóm kippuri) áldozat bemutatásához, hiszen a főpapnak ilyenkor a láda fedele felé kellett hintenie az áldozati kos vérével. Így a fogságból hazatérő zsidók szellemi vezetői (Zorobábel, Jósua, Zakariás, Aggeus, Ezsdrás stb.), amikor a templomot újjáépítették, s az áldozatokat újra megkezdték, úgy tették mindezt, hogy a frigyládát nem helyezték el az istentisztelet középpontjában: a Szentek Szentje üres volt. A Biblia e szerzői mégis érvényesnek tekintették az engesztelést, ahogyan ez írásaikból kiderül. Hozzájuk hasonlóan Jézus sem tagadta, sőt megerősítette a templom isteni legitimitását, amikor mint szent helyről, ki?zte onnan az árusokat, és tanítványai láthatták, hogy "az Isten házához való féltő szeretet emészti őt".
A dilemma feloldása az lehet, hogy a mózesi szöveg pontos értelme szerint az engesztelés az által érvényes, ha a főpap a frigyláda fedele felett/felé hinti a vért. Ez pedig akkor is érvényes, ha a láda a Szentek Szentje alatt a föld mélyében van. Így a második templomban a főpap a földre, a mélyben rejlő láda fedele felé spriccelte a vért.
De miért nem keresték elő a ládát a fogságból hazatérő nép vezetői, ezek a szellemi óriások? Erre Jeremiás próféta előre egyértelm? útbaigazítást adott, amikor azt mondta, hogy a hazatérés után a frigyládát "szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, nem készítik el újra" (Jeremiás 3:16). Bibliai tiltás volt tehát - és ma is az -, hogy nem szabad felkutatni vagy foglalkozni vele. A másik ok pedig az volt, hogy ugyanettől az időtől fogva prófécia született arról is: az új templom is leromboltatik majd, s a nép újra fogságba kerül. Így nem volt érdemes újra előhozni a ládát, hogy azután megint el kelljen majd rejteni.
A papi hagyomány szerint a ládát nemcsak elfalazták odalent, hanem szó szerint eltemették: a kis teremhez vezető "mély és kanyargós ösvényeket" eltömték. A Jézus korabeli templom idejében élő papság még tudta, hogy az eltömött folyosó a felszínen hol kezdődött: annak a teremnek egyik kőlapja alatt, amelyben az oltáron elégetendő fát tárolták. Ha a Szentek Szentjének alapja valóban az a szikla volt, amely fölé a mai Szikladóm épült, miként állítják, akkor ez a hely ma is viszonylag pontosan meghatározható.
Azonban a klasszikus judaizmus máig tartja magát Jeremiás útmutatásához: a frigyládával nem szabad foglalkozni, nem szabad keresni, "meglátogatni" - bibliai okból sem. Ez szerencsés módon egybeesik a világi Izrael állam álláspontjával, amely józan politikai megfontolások alapján gondolkodik ugyanígy, hiszen a frigyládáról még beszélni is háborús, sőt világháborús ok lehet, nem beszélve az utána való kutatásról. Bár egy rabbi állítja, hogy a turisták számára is látogatható ún. Hasmoneus-alagút kibővítése során befúrtak a hegy alá is, és ő látta a ládát, akár igaz ez, akár nem, a világi és vallásos zsidók nagy többsége egyaránt igyekszik meg nem történt dologként kezelni, s mihamarabb elfelejteni. Ha látta is, nem kellett volna látnia. A lyukat gyorsan visszafalazták.
Egyelőre nincs miért annyira aggódniuk tehát a palesztin hatóságoknak. Izrael nagy többsége saját magának is tiltja a láda keresését.



A hagyomány szerint.



"A nyugati részben, a Szentek Szentjében volt egy kő, amelyre a ládát helyezték. Vele szemben volt egy kis edény, a manna kis edénykéje, és Áron botja. Mikor Salamon felépítette a Templomot, mivel tudta, hogy végül le lesz rombolva, létrehozott ez alatt egy helyet, ahova el lehet rejteni a ládát, a mély és kanyargós rejtekhelyeken. Jósiás király megparancsolta, hogy rejtsék el azon a helyen, amelyet Salamon épített, ahogy meg van mondva: »És azt mondta a lévitáknak, akik mindent tudtak Izraelről és az Úr szent dolgairól: Tegyétek a szent ládát a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya készített. Többé ne hordjátok a vállaitokon, hanem szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket.« Vele együtt eltemették Áron botját is, a mannás kis edénykét és a kenetolajat is. Ezek közül egyik sem tért vissza a Második Templomba."