Ádám és Éva bibliai története, ahogy mindenki ismeri:

1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.

7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.

8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.

9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.

13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.

17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.

21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.

22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:

23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.

24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.

Részlet Károli Gáspár fordítása révén.

Ez a rész nem sokat mond el arról, hogy mi is volt az, ami a jó és gonosz tudásának fáján csüngödt. Ahhoz, hogy megértsük mi is volt annyira rossz, hogy ki kellett űzni Ösatyánkat és Ösanyánkat a Paradicsomból olvassuk el amit Jézus mondott az I. világháború idején: Az eredeti bűnt magyarázva, mondja Jézus: -- Lucifer angyal volt, a legszebb angyal. Tökéletes szellem, aki csak Istennél volt kevesebb. Ragyogó lényében mégis megszületett a kevélység párája, amit ô nem oszlatott szét. Sôt, melengetéssel sűrítgette. És ebbôl az érlelésbôl keletkezett a Rossz. Megvolt ez már az ember létezése elôtt. Isten kivetette a Paradicsomból a Rossznak ezt az átkozott létrehozóját, a Paradicsomnak ezt a bemocskolóját. Ô azonban megmaradt a Rossz örök létrehozójának, és nem tudván többé beszennyezni a Paradicsomot, a földet mocskolta be. Az átvitt értelmű fa a következô igazságot bizonyítja. Isten így szólt a férfihez és a nôhöz: ,,Ismerjétek meg a teremtett világ minden törvényét és titkát. De ne akarjátok erôszakkal elvenni tôlem azt a jogot, hogy az ember Teremtôje legyek. Az emberi nem szaporításához elég lesz az én szeretetem, amely bennetek fog keringeni, és az érzékiség kéjvágya nélkül, csupán tiszta szeretettôl lángolva, támaszt majd az emberi nem számára új Ádámokat. Mindent nektek adok. Csak az emberformálásnak ezt a titkát tartom fenn magamnak.'' A Sátán ezt az értelmi szüzességet akarta elvenni az embertôl. Viperanyelvével hízeleg, és cirógatja Éva tagjait és szemét, s ezáltal olyan gondolatokat és éleslátást támaszt benne, amilyeneket azelôtt nem ismert, mert nem mérgezte meg azokat a gonoszság. Éva ,,látott''. És miután látta, ki is akarta próbálni. Fölébredt a test! Ó, ha hívta volna Istent! Ha odafutott volna Hozzá, mondván: ,,Atyám! Beteg vagyok. Megsimogatott a Kígyó, és zavar támadt bennem.'' Az Atya megtisztította és meggyógyította volna leheletével, mert ahogy életet öntött belé, ugyanúgy tudott volna újra ártatlanságot önteni beléje. Ezzel elfeledtette volna vele a kígyómérget, sôt, utálatot keltett volna a Kígyó iránt. Ugyanígy történik azokban, akiket betegség támadott meg, és gyógyulásuk után ösztönös irtózatot éreznek iránta. Éva azonban nem az Atyához fordul, hanem a Kígyóhoz. Kellemes neki az az érzés. ,,Látva, hogy a fa gyümölcse jó és ehetô, tekintetre szép, külsôre kellemes, leszakította, és evett belôle.'' És ,,értett''. Immár belészállt a gonoszság, hogy marja belsejét. Új szemmel látta, új füllel hallotta az oktalan állatok szokásait és hangját. És ôrült vágyakozással megkívánta. Egyedül kezdte el a bűnt. Társával vitte végbe. Íme, ezért nehezedik súlyosabb ítélet a nôre. Miatta lett a férfi Istennel szemben lázadó. Miatta ismerte meg a kéjvágyat és a halált. Ômiatta nem tudott többé uralkodni hármas birodalmán: szelleme birodalmán, mivel engedte, hogy a lélek ne engedelmeskedjék Istennek; erkölcse birodalmán, mert megengedte, hogy abban a szenvedélyek uralkodjanak; a test birodalmán, mivel azt az oktalan állatok ösztöntörvényéhez alacsonyította le. ,,A Kígyó vezetett félre'', jelenti ki Éva. ,,Az asszony adta nekem a gyümölcsöt, s én ettem belôle'', mondja Ádám. A hármas vágyakozás ettôl fogva ragadta magához az ember három birodalmát. E kegyetlen szörny szorításán semmi sem képes lazítani, csak a kegyelem. És ha a hűséges gyermek akarata elevenen, lobogón, erôsen fölszítva tartja a kegyelmet, akkor sikerül majd megfojtania a szörnyet, és többé semmitôl sem kell félnie. Nem kell tartania sem a belsô zsarnokoktól, vagyis a testtôl és a szenvedélyektôl, sem a külsôktôl, azaz a világtól és a világ hatalmas uraitól, sem az üldözésektôl, sem a haláltól. Úgy van, ahogy Pál apostol mondja: ,,Ezek miatt mit sem aggódom: kevésbe veszem életemet, csakhogy végigfussam pályámat és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdetô Evangéliumról.'' (ApCsel 20,24) Még jobban megértjük, ha megnézzük mit mondott a bűnbeesésről a Szűzanya: A Szűzanya megjegyzései ezzel kapcsolatban: ,,Öröm töltött el, hogy boldoggá tettem Istent: a hívô ember öröme ez, a boldoggá tett Isten miatt. Ó, levenni Isten szívérôl az Éva engedetlensége által okozott keserűséget! Jézusom megmagyarázta, miféle bűnnel szennyezte be magát az elsô Emberpár. Ezt a vétket azzal semmisítettem meg, hogy a fölemelkedés érdekében az ô lecsúszásuk szakaszain ellenkezô irányban haladtam végig. A bűn oka az engedetlenségben rejlett. ,,Ne egyetek arról a fáról, és ne is érintsétek'' -- mondta az Úristen. Azonban a férfi és a nô, a teremtett világ királyai -- akik azon az egy fán kívül mindent megérinthettek, és mindenrôl ehettek, mivel Isten nem akarta ôket alacsonyabb-rendűvé tenni az angyaloknál -- nem törôdtek ezzel a tilalommal. A fa: eszköz, hogy próbára tegye gyermekeinek engedelmességét. Mi az Isten parancsa iránti engedelmesség? Jó, mert Isten csak jót parancsol. Mi az engedetlenség? Rossz, mert a lelket az engedetlenség állapotába juttatja, amelyben aztán működhet a Sátán. Éva odamegy a fához, amelyrôl -- ha távol tartja magát tôle -- számára jó származott volna, de rossz, ha odamegy hozzá. A gyermekes kíváncsiságtól vonzva, odamegy megnézni, mi különös van rajta. Odahúzza az oktalanság, ami Isten parancsát fölöslegesnek tünteti fel, hiszen ô erôs, tiszta, az Édenkert királynéja. Az Édenkertben minden engedelmeskedik neki, és semmi sem árthat neki. Elbizakodottsága okozta romlását. Az elbizakodottság már a kevélység kovásza. A fánál ott találja a Csábítót, aki Éva tapasztalatlansága, gyönyörű szűzi tapasztalatlansága, rosszul leplezett tapasztalatlansága láttán, elénekli a hazugság dalát. ,,Azt hiszed, rossz van ebben? Nincs. Isten ezt csak azért mondta, mert azt akarja, hogy hatalma alatt rabságban tartson titeket. Azt hiszitek, királyok vagytok? Annyira se vagytok szabadok, mint egy vadállat. A vadállatoknak meg van engedve, hogy igazi szeretettel szeressék egymást. Nektek nincs. A vadállatnak meg van engedve, hogy teremtô legyen, mint Isten. Az állat fiakat fog nemzeni, és örömmel látja majd családja szaporodását. Ti nem. Tôletek megtagadta ezt az örömöt. Akkor hát mire volt jó, hogy férfivé és nôvé alkotott titeket? Legyetek istenek! Nem tudjátok, micsoda öröm kettônek lenni egyetlen testben, amely abból egy harmadikat, és még sok-sok harmadikat teremt? Ne higgyetek Isten ígéreteinek, amelyek szerint örömötök lesz majd utódaitokban, és látni fogjátok, hogy fiaitok új családokat teremtenek maguknak, s ezekért elhagyják apjukat és anyjukat. Az élet árnyképeit adta nektek: az igazi élet viszont az élet törvényeinek megismerését jelenti. Akkor majd istenekhez hasonlók lesztek, és így szólhattok Istenhez: 'Veled egyenlôk vagyunk!''' A csábítás pedig folytatódott, mert hiányzott belôlük az akarat annak félbeszakítására, sôt, folytatni akarták, mert ismerni akarták azt, ami nem volt az emberé. Lám, a tiltott fa valóban halált-hozó lett az emberi nem számára. Gyümölcsöt érlelô ágain a Sátántól származó keserű tudás gyümölcse csüng. S a nôbôl nôstény lesz, aki -- szívében a sátáni tudás kovászával -- megy megrontani Ádámot. A test lealázása, az erkölcs megrontása, a lélek megszégyenítése által megismerték a fájdalmat, és ezen kívül a kegyelemtôl megfosztott lélek és a halhatatlanságtól megfosztott test halálát is. Az Éva sebe által létrehozott szenvedés nem csillapodik, amíg az utolsó emberpár ki nem hal a földrôl. Én ellenkezô irányban jártam végig a két bűnös útjait. Engedelmeskedtem. Minden elképzelhetô módon engedelmeskedtem. Isten azt kérte tôlem, hogy maradjak szűz. Engedelmeskedtem. Amikor megkedveltem a szüzességet, ami oly tisztává tett engem, amilyen az elsô nô volt, mielôtt a Sátánt megismerte, Isten azt kérte tôlem, legyek hitves. Engedelmeskedtem, és a házasságot a tisztaságnak arra a fokára emeltem, amelyen Isten elgondolásában volt, amikor megteremtette a két Elsôt. Meg voltam gyôzôdve, hogy a házasságban a magányosság lesz a sorsom és az, hogy szent terméketlenségem miatt megvetnek az emberek. S most Isten azt kérte tôlem, legyek Anya. Engedelmeskedtem. Elhittem, hogy az, lehetséges, és hogy az a szó Istentôl ered, mert hallatára béke áradt szét bennem. Nem ezt gondoltam: ,,Kiérdemeltem.'' Nem így szóltam magamban: ,,Most majd megcsodál a világ, mert hasonló vagyok Istenhez, amikor megalkotom Isten testét.'' Nem. Megsemmisültem az alázattól. Az öröm, viruló rózsaszálként fakadt szívembôl. De nyomban hegyes tövisek borították, és a fájdalom szövevénye szorította össze, mint azokat a faágakat, amelyeket körülfon a folyondárok szulákja. Jegyesem fájdalmán érzett fájdalmam: ez jelentette örvendezésem töviseit. Éva az élvezetet, a diadalt, a szabadságot akarta. Én elfogadtam a fájdalmat, a megsemmisülést, a szolgaságot. Lemondtam nyugodt életemrôl, jegyesem nagyrabecsülésérôl, saját szabadságomról. Semmit sem tartottam meg magamnak. Isten Szolgálóleánya lettem testemben, erkölcsömben, lelkemben. Reá bíztam magamat, de nemcsak a szűzi foganás miatt, hanem hogy Ô védelmezze meg becsületemet, vigasztalja meg jegyesemet, adja meg azt az eszközt, amelynek segítségével ôt is eljuttassam a fölmagasztosult hitvestársi állapotra, és magunkból olyan embereket formáljak, akik visszaadják a férfinek és a nônek az elvesztett méltóságot. Elfogadtam az Úr akaratát a magam, jegyesem és Gyermekem számára. ,,Igen''-t mondtam mindhármunk nevében, mert biztos voltam abban, hogy Isten nem hazudtolja meg ígéretét, hanem segítségemre siet hitvesi fájdalmamban, amikor vétkesnek ítélnek, és anyai fájdalmamban, hisz tudom, azért szülök, hogy Fiamat a fájdalomra adjam. Igent mondtam. Igent. És ez elég. Ez az igen megsemmisítette Éva ,,nem''-ét Isten parancsára. ,,Igen, Uram, amint te akarod. Megismerem azt, amit te akarsz. Úgy élek, amint te akarod. Örülni fogok, ha te akarod. Szenvedek attól, amitôl te akarod. Igen, mindig igen, Uram, attól a pillanattól kezdve, amelyben sugarad Anyává tett engem, addig a pillanatig, amikor magadhoz szólítasz. Igen, mindig igen. Állandó igen a test minden jó szavára, minden jó erkölcsi szenvedélyre. Mintegy gyémánt talapzaton állva, lelkem szárny nélkül is hozzád repül, szolgálva téged az örömben, szolgálva a fájdalomban. Csak te mosolyogj, Istenem! Légy boldog! A bűn le van gyôzve. El van véve, megsemmisült. Sarkam alatt fekszik, könnyeimmel mostam le, engedelmességemmel semmisítettem meg. Méhembôl születik majd az új Fa, amely hordozza a gyümölcsöt, amely megismer majd minden rosszat azáltal, hogy önmagában elszenvedi, és megad minden jót. Ehhez jöhetnek az emberek, és boldog leszek, ha megismerik, még akkor is, ha nem gondolnak arra, hogy Ô tôlem születik. Csak az emberek üdvözüljenek, és Istent szeressék! Ezért Szolgálóleánya termôfölddé teszi magát, amelyen egy fa nô ki, egy lépcsô a felmenetelhez. Mindig szükség van arra, hogy tudjunk lépcsôkké lenni, hogy mások rajtunk felmehessenek Istenhez. Nem számít, hogy lábbal taposnak, csak érjenek el a Kereszthez. Szívünk az emberek lába alatt, hogy a megváltottak száma növekedjék, és Jézusom vére ne omoljék hiába, hanem meghozza gyümölcsét. Íme, Isten Szolgálóleányának sorsa.'' M 1,71-75. Ebből kiderül, hogy Ádám és Éva a szexualitás miatt lett kiűzve, mert Isten akart lenni az ember teremtője, de az ember úgy döntött, hogy ,,kössz Isten, de nem kellesz nekem". Az ember most pont úgy szaporodik, mint az állat, de ezt még jobban megértjük egy másik idézettel: Jézus a Getszemáni kertben oktatja Júdást... Az angyalokról beszélve ezt mondja: -- Mivel szellemi lények, csak egyfajta bűnük lehet, amint egyikük vétkezett is, és magával rántotta azokat, akik kevésbé voltak erôsek a szeretetben. Ez a bűn a kevélység, a nyíl, amely eltorzította Lucifert, aki a legszebb fôangyal volt, és a Mélység elrettentô szörnyetegévé változtatta. Nem az angyalok számára jöttem, akik Lucifer elbukása után borzadnak a kevély gondolatnak még árnyékától is. Az emberekért jöttem, hogy angyalokká tegyem ôket. Az ember a teremtett világ tökéletes lénye volt. Birtokában volt az angyali léleknek és a teljes állati szépségnek minden részében és erkölcseiben. Nem volt hozzá hasonló teremtmény. Ô volt a föld királya, amint Isten az ég Királya, és egy napon, amelyen utoljára aludt volna el a földön, királlyá lett volna az Atyával az égben. A Sátán letépte az angyal-ember szárnyát, és állati karmokat tett helyébe. Elcsábította ôt, erôs tisztátalan vágyakat keltve benne, s elérte, hogy inkább ember- ördögnek lehet nevezni, mint embernek. Én meg akarom szüntetni a Sátán által okozott eltorzulást, meg akarom semmisíteni a megfertôzött test romlott sóvárgását. Vissza akarom adni az embernek a szárnyakat, ismét királlyá akarom tenni, hogy az Atyával együtt örököse legyen az égi birodalomnak. Tudom, hogy az ember, ha akarja, megteheti, amit mondok, és ismét királlyá és angyallá lehet. Nem mondanám neked, ha nem tudnád megtenni. Nem vagyok azoknak a szónokoknak egyike, akik lehetetlen tanításokat hirdetnek. Igazi testet öltöttem, hogy tapasztalatból is megismerjem, milyen kísértések érik az embert? -- És a bűnök? -- Kísértést mindenki szenvedhet. Bűnbe csak azok esnek, akik akarnak. -- Jézus, te sose követtél el bűnöket? -- Sose akartam vétkezni. Nem azért, mert az Atya Fia vagyok. Hanem azért, hogy megmutassam az embereknek, az Emberfia azért nem vétkezett, mert nem akart vétkezni, és ha az ember nem akar, ô is képes elkerülni a bűnt. Ebből kiderül, hogy mindent a Sátánnak köszönhetünk. És a mostani ember inkább démon mint angyal, ami igaz is, ha kicsit körbe nézünk a világban.