A száműzetés.

-Indulj! -hangzott a parancs, mely végigsiklott a termen, és megremegtette a levegőt. Amon elindult a kijárat felé. Az ajtó előtt megállt, és még szólni akart a terem másik végén helyet foglaló Atark Nagytanácshoz, de meggondolta magát. Megragadta a hatalmas, imonetből készült ajtó kilincsét, és megrántotta. Az imonet az egész univerzum legellenállóbb fémje, mégis olyan könnyen formázható, mint egy agyagdarab. Amon méltóságteljesen vonult el a tanács elől, hosszúkás fejét a magasba emelte, kilépett a tágas, ködös folyosóra, és behúzta maga mögött az ajtót. Azonnal az űrhajó-kikötő felé vette az irányt. A családjától sem tudott elbúcsúzni. Indulnia kellett. Tudta, hogyha késlekedik, akkor az nem csak az Ő, hanem a gyermekei, és felesége életébe is kerülhet.
Az űrhajóig vezető úton azon gondolkodott, hogy hol ronthatta el a számítást. Amon ugyanis a világegyetem legkiválóbb matematikusa volt. Egészen a robbanásig. De valamit elszámolt, és a legstabilabbnak tartott hasadó-üzemanyag, az amynorium instabillá vált, és idő előtt felrobbant egy fél naprendszerrel együtt.
Amon vezette azt a kutatómunkát, amivel készültek megmenteni a civilizációjukat. Egy magasabb rendű faj fenyegette a határaikat. A szemben álló fél technológiai tudása nagyobb volt. Az egyetlen esélyük az volt, hogy egy ügyes csellel a naprendszerük legtávolabbi Aukoran nevű bolygójához csalták az ellenséget, és egy hatalmas robbanással előidéztek egy fekete lyukat, amit irányítva már elintézhették őket. De sajnos a robbanásban életét vesztette Amon három segítője, Ré, Atum, és Othyn.
Amon hamarosan elérte az űrhajót. Hatalmas, fúziós antiproton hajtóműves átalakított csillaghajó volt. Programozott útirányt állítottak be rajta. A büntetés szerint Amon élete végéig arra ítéltetett, hogy a sötét univerzumban bolyongjon hajójával.

A felfedezés.

Az atark hagyományok, és törvények szerint, ha valakit száműznek gyilkosság miatt, annak magával kell vinnie az áldozatai holttestét. A testeket bebalzsamozták, majd egy díszes halotti koporsóba tették. Amon is magával vitte elhunyt barátai testét. Ré volt a legjobb barátja. Sok időt töltöttek együtt. Mindketten nagy gondolkodók, matematikusok, fizikusok voltak. Kutatták a halál utáni életet, tanulmányozták az élet energiáit.
A hosszú út során Amon sem tétlenkedett. Egy szerkezet terveit készítette, mely visszaadja a holtak lelkét. Az ötlet onnan eredt, hogy sok-sok napévvel ezelőtt volt Rének egy miautorja, amit mi úgy ismerünk, hogy macska. A macska egyik napról a másikra nagy hírtelenséggel elpusztult. A két barát gyászolta az állatot, és díszes koporsót faragtak neki. Amíg dolgoztak, Atum rátette kedvence testére a gúla formájú atark sapkát, hogy védje a napjuk rothasztó hatásától. Mire végeztek a munkával, és visszatértek, az állat már nem volt sehol sem, a sapka pedig felborulva hevert az út mentén. Arra gyanakodtak, hogy valami vadállat vihette el a tetemet. 3 nap múlva a macska előkerült. Épen és egészségesen. Nem tudtak értelmes magyarázatot adni a történtekre, de csakhamar rájöttek, hogy a sapka nem átlagos. Leginkább a formája miatt, mert az oldalain át nem jutott ki energia, tehát az életenergia sem. Mivel alul nyitott volt, ezért a bolygó kinetikus energiája bejuthatott a sapka alá, és felerősíthette a bent rekedt életenergiát, majd az visszajutva a holttestbe életre keltette azt. Azt is észrevették, hogy ez a beavatkozás a halál beállta után egy héttel is elvégezhető. Megfejtették a halál utáni élet titkát. Istenekké válhattak volna, de felfedezésükről senkinek sem beszéltek. Titoktartást fogadtak egymásnak. A tragédia után ismét felmerült Amonban egy hasonló szerkezet megépítésének az ötlete. A számításai alapján egy test felélesztéséhez egy olyan gúla alakú testre van szükség, melynek oldalélei 258 méteresek, magassága pedig 148 méter. A testet ebben kellett elhelyezni 49 méter magasságban a felszín felett. Amon minden lehetséges adatot leellenőriztetett a csillaghajó központjával, és arra a következtetésre jutott, hogy bármilyen kis eltérés is az eredeti adatoktól, beláthatatlan következményekkel járhat.

A föld.

50 fényévnyi utazás után a hajó elérte a naprendszerünket. Amon végigpásztázta a bolygók felszínét, majd arra jutott, hogy a központi csillagtól számított 3. bolygó megfelelő a számukra. A bolygón egy akkor még kezdetleges életforma élt. Amon feltörte a hajó irányító rendszerét, a felszínre navigálta a hajót, majd kilépett az ajtaján. Csodás látvány tárult elé. Hatalmas, bővizű folyók, óriási zöldellő legelők tarkították a vidéket. Ez volt Egyiptom földje. A bolygó lakói azt hitték, hogy Amon az az égből érkezett próféta, aki jövendőmondóik szerint megváltoztatja a világot. Megcseréli az eget a földdel, a földi állatokat az égiekkel, éppen ezért Istenként tisztelték.

Az építkezés.

Különleges lényénél fogva Amon irányítani tudta az embereket. Megparancsolta nekik, hogy építsenek templomokat, amelyekben majd a társai életre kelnek. Az előzetes számításairól másolatot készített, és azt átadta a munkavezetőnek, akit Ozirisznek hívtak. Az építkezéshez átadta az ősi atark tudást az embereknek. Olyan gépeket, és szerkezeteket épített nekik, amelyek lebegtek, repültek, és a munkások ezekkel dolgoztak. A köveket messziről, a Kárpát medence mészkőhegységeiből szállították az építkezés helyszínére. A gépek segítségével szinte pillanatok alatt a kőfejtőben teremtek. Megrakodtak, majd visszaindultak. A szállítást a munkavezető irányította személyesen. Mivel nem mindenki fogadta el az új Istenséget, ezért minden főbb vallási vezetőnek megerősített őrzést biztosítottak. De senki sem sejtette, hogy az ellenség bejutott közéjük. Ozirisz legelső embere volt a besúgó. Miközben Ozirisz aludt, módosította a terveket. Senki sem sejtett semmit. Körülbelül 2 hónap alatt elkészültek a piramisok. A tetejét egy arany gúla borította, amelyre egy szemet véstek. Ez volt „Ré szeme.

A piramis.

„Ré szeme” mindent látott, ami az országban volt. Mind fizikai, mind pedig asztrális síkon. Egy hatalmas obszervatóriumhoz lehetne hasonlítani. Működési elve hasonlított egy távcsőhöz. A működését csak Amon ismerte. Az elméjével tudta működtetni a terem ajtóit, így biztosította, hogy csak Ő léphetett be oda.. A szerkezetet egy gombbal hozta működésbe, amely miután benyomta azt, fogaskerekek és egy antigravitációs szerkezet segítségével a megadott koordinátákra tudta forgatni a szemet. A terem közepén volt egy trón. Díszes, arany borítású szék volt. Előtte foglalt helyet két nyújtott fejű kutyaszobor. Ebbe a székbe ült bele Amon, amikor össze akart kapcsolódni a szemmel.
A megjelenített kép olyan valósághű volt, mintha csak ott lett volna az illető. Amon láthatta az emberek gondolatát, érzéseit, tudott hatni az elméjükre, betegségeket, képzeteket tudott rájuk bocsátani. A piramis belsejében volt a központi áramforrás, mely atomreaktorokból állt. Az elhasználódott sugárzó atomkazettákat egy közeli bolygóra, a Marsra szállították. A piramisban középen volt megtalálható az aranyszarkofág, mely fontos szerepet játszott az elhunytak felélesztésében. A falakat szakrális szövegek, matematikai számítások borították. Amon sok időt töltött itt. Számításokat végzett, hogy a kísérletét megkezdhesse, és végre viszontláthassa elhunyt barátait. Villanykörtéhez hasonló világítótestekkel látta el a sötét folyosókat, így éjjel is folyhatott a munka.

A felélesztés.

Amon éjt nappallá téve dolgozott. Nem evett, nem ivott. Kiszámította, hogy egy 70 kg tömegű test (Ré testsúlya) újraélesztéséhez három napig kell befektetni a testet az aranyszarkofágba, amely segítségével az életenergiát újra lehet generálni. Amon megkezdte a kísérletet. Behelyezte mindhárom testet egy-egy szarkofágba, majd beindította a szerkezetet. A szarkofágokra helyezett egy mágikus eszközt is, az ankh-ot. Ez egy olyan tárgy volt, mint egy kereszt, csak a tetején egy karika volt. Az ankh szárait drótokkal tekerték körbe, majd hozzákapcsolták az áramforráshoz. Ekkor olyan mágneses hatás jött létre, amikor is a mágnes déli pólusát egyszerűen kioltották. Létrehoztak egy egypólusú mágnest, amelynek a segítségével Amon megvédhette barátai testét a hatalmas radioaktív sugárzástól. Ezután „Ré szemét” ráirányította a Syrius csillagra,majd visszavonult a menedéket nyújtó szobába, ahonnan követni tudta az eseményeket. Mindhármójuk életre keltéséhez kilenc napig kell működtetni a piramist. A hetedik napon azonban valami hiba történt. Annyira megnövekedett a piramisban az életenergia koncentrációja, hogy több energia szabadult fel, mint amennyi a központi csillagban, azaz a napban volt. Ez egy hasonló effektus volt, mint amivel Amonék legyőzték a népének ellenségét. Fennállt annak a veszélye, hogy kialakul egy fekete lyuk, ami elpusztítja az egész univerzumot. Amon nem tehetett mást, űrhajójának vonósugarával elszállította a piramist a naprendszer egyik bolygójának metánholdjára, a Titánra. A metán volt az a védőgáz, amely el tudta nyelni a felesleges életenergiát. Miután leszálltak a holdon, a metán annyira elhasználódott, hogy csak három metántenger maradt ott.
Amon bement a piramisba. Amit ott látott, az nem volt valami szép látvány. Othynt nem sikerült megmenteni, míg Atum és Ré szinte egybeolvadt. Három szem, két orr, másfél száj, és test jellemezte azt a szörnyszülöttet, akit korántsem lehetett Amon barátjának nevezni. A kísérlet részben sikeres volt. Tudósunk létrehozott egy olyan lényt, aki annyira agresszív volt, hogy ketrecbe kellett zárni. Bármennyire is szerette volna megölelni barátját Amon, nem mert közelíteni hozzá. Visszaszállította a Földre a piramissal együtt, majd elkezdett nyomozni, hogy mi történhetett. „Ré szeme” világította meg a dolgokat. Amon felkutatta Ozirisz testőrének asztrálprojekcióját, és megtalálta benne a lelkiismeretének hangjait, melyek azt súgták neki, hogy Ő a bűnös. Azonnal magához hívatta, és a testőr hamarosan bevallotta tettét. Elárulta, hogy miben módosította a tervet. Amon kegyetlen haragra gerjedt, de nem bántotta az embert, ahogy az egy jó Istenhez illik. Megbocsátást gyakorolt.
Másnap ismét nekiállt számolni, és arra az eredményre jutott, hogy barátait már nem tudja szétválasztani, de a lelküket még megmentheti. Elaltatta, majd bevitte a szörnyet a piramisba. Behelyezte a szarkofágba, Ő pedig a másikba feküdt. Gondolataival „Ré szemét” az Alpha Centauri csillagrendszerre irányította, innen kapta a spirituális energiáit. Négy nap és négy éjjel feküdtek bent, mire vége lett az átvitelnek. A piramis belsejében olyan dolgok mentek végbe, amelyet ember fia még nem látott. Egy új „Isten” született, aki halhatatlanságával sokáig beragyogta Egyiptom egét. A piramisból csak Amon jött ki. De csak kívülről volt Amon, belül három személyiség lakozott. Amon-Ré-Atum. Napkeltekor Ré alakját vette fel, napközben Amon volt, napnyugtakor pedig Atumot láthatták az emberek. Ő volt a főisten. Hű szolgálóját, és segítőjét Oziriszt pedig megajándékozta, és Egyiptom uralkodójává tette.